Anyagát tekintve a(z) Porszívó csatlakozó fóliás, rozsdamentes acél előlappal 2″ KM – AISI316

Az akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) egy jó ütésálló képességgel, nagy keménységgel és szilárdsággal, jó hőállósággal és vegyszerállósággal rendelkező hőre lágyuló műanyag, az amorf polimerek közé tartozik. Magas a felületi fénye, ezért legtöbbször burkolatként alkalmazzák.
Előállítása sztirol és akrilnitril, tömb- vagy emulziós polimerizációjával történik polibutadién jelenlétében. Ekkor hosszú polibutadién láncok keletkeznek rövidebb polimerizált akrilnitril-sztirol kopolimer keresztkötésekkel.
Főbb tulajdonságai:
A tulajdonságait a három fő alkotóelem határozza meg: a sztirol biztosítja a jó feldolgozhatóságot, az akrilnitril a keménységet, hőállóságot és a kémiai ellenálló képességet, a butadién pedig a rugalmasságot, és az alacsony hőmérsékleten való keménységet.
Az arányaiban módosítható alkotóelemeknek és különböző adalékanyagok hozzáadásának köszönhetően specifikus képességekkel rendelkező anyagok is létrehozhatóak.
Az időjárás viszontagságainak kevésbé áll ellen, ezért főleg beltéri használatra javasolt. A hőmérséklet-tartomány, melyben használható körülbelül -20 °C és +80 °C közé tehető.
Ellenálló képessége a savakkal-lúgokkal szemben viszonylag nagy, de a tömény kénsav és a salétromsav megtámadja, az észterek, ketonok oldják, ahogy az aceton és az etilén-diklorid is.
Fröccsöntéssel és extrudálással dolgozható fel.
és

Anyaga: Rozsdamentes acél
A metallurgiában a rozsdamentes acél (más neveken inox acél, inox a francia inoxydable szóból) egy minimum 10,5% krómot tartalmazó acélötvözet, mely segítségével fokozott rozsdaállóságot nyer a közönséges acéllal szemben.
A rozsdamentes acél ellenállóbb a rozsdával, foltosodással szemben, mint a közönséges acél, de a nevével ellentétben képes a rozsdásodásra, különösen alacsony oxigéntartalmú, magas sótartalmú vagy nem szellőző körülmények között. Gyakori hivatkozási név a rozsdaálló acél, amikor a pontos összetétel nem ismert vagy nem lényeges, főként a repülőiparban. A rozsdamentes acélnak számos összetétele és felületképzése létezik attól függően, hogy azt milyen célokra szánják. Fő felhasználási területei azok, ahol az acél keménységi és rugalmassági jellemzőire éppúgy szükség van, mint a rozsdaállóságra.
A rozsdamentes acélt a közönséges acéltól krómtartalma különbözteti meg. A védelem nélküli acél levegő és nedvesség hatására hamar rozsdásodni kezd; a képződő vas-oxid réteg (a rozsda) aktív anyag és folyamatosan haladva újabb réteg vas-oxidot hoz létre, ami a nagyobb térfogata miatt lehámlik és lehull az acéltárgyról. A megfelelő krómtartalmú acél esetén a króm-oxid passzív réteget képez, ami megelőzi a felület további rozsdásodását, és megakadályozza annak az acél belső rétegeibe történő haladását, valamint a króm és oxidja hasonló méretű ionjai miatt a réteg szorosan egyben marad és nem hullik le.









